Belefáradtam. 

Azt képzelem, hogy az életemben most fontos szerepet betöltő férfiak ott állnak egymás mellett, és fognak egy-egy madzagot. A madzag végén van a lufi, mindben a lelkem egy-egy darabkája. Szeretném, ha egy óriási olló elvágná az összes madzagot, és szabadon, függetlenül elszakadhatnának ezek a lélek darabocskák gazdájuktól. Szárnyalhatnának kedvükre, és megváltást hozhatnának.

Mindeközben ezt a levelet írtam életem nagy szerelmének: 

"Hiányzol. Akárhova megyek, ott vagy velem, együtt lélegzünk, még mindig. Talán örökké."

Jöhetne már valaki, aki megszabadít ezektől a kínoktól.