Mivel Elza is olyan rendesen írt múltkor bejegyzést, én sem maradhatok le:P Igaz, nem írtam már 3,5 hónapja, semmi gond:D Nem vázolnám fel az elmúlt időszakot, mert a csajok nagyvonalakban úgyis tudják, hogy mi történt velem. Szóval a jelenről: munkát keresek, kisebb-nagyobb lelkesedéssel. Van még egy kis tartalék pénzem, de vészesen fogy, úgyhogy muszáj leszek vmit találni. Eddig csak HR-es munkákra jelentkeztem, voltam interjúkon is, de mindkét pozíciónál érdekes módon, a következő kör előtt már megtalálták a jelöltet. Hát köszi:( Lehet elkezdek más pozícióra is jelentkezni, mert munka kell, meg nem is bírom már a tétlenséget. De azért elég jó dolog minden nap azt csinálni, amit akarok, mindenre/mindenkire jut időm. Van időm a futásra is, ma rendeltem meg az új futócipőmet, instant szerelem, alig várom, hogy végre itt legyen!
Szeptemberben tesómmal megyünk a Nike félmaratonra, felesben futjuk le a távot, tehát olyan 10 km-t kell majd lefutnom. Érdekes, hogy régen 3-4 km-t tudtam csak lefutni, ez a táv szépen növögetett 5-6 km-re, de ott megállt a tudomány, és elpusztultam már ennyitől is. Aztán vérszemet kaptam, és kínoztam magam, hogy nagyobb távot tudjak lefutni, és lám, már képes vagyok a 10 km lefutására, sőt, tegnap előtt 12 km-t toltam le megállás nélkül. Olyan egyéni rekordokat döntök meg, hogy teljesen elámulok magamon és a fizikai teljesítőképességem határain. Most ez a 10 km-es táv bőven elég, ezt is egy óra lefutni, kinek van ideje/kedve több futáshoz?! Most az időmön kellene kicsit javítani, hogy a versenyen ne a mezőny legvégén kullogjak. Drukkoljatok :)
A szerelmi életem izgalmassága csúcspontján van, állandóan történik valami, a környezetem már nem tudja követni. De vajon hibás vagyok-e azért, hogy keresem azt, aki nekem kell és akinek én is kellek, és nem elégeszem meg azzal, amit nem is igazán szeretnék, csak kényelmes lenne belemenni?! Májusban volt egy egy hónapos kapcsolatom (kapcsolat?!:D), a srác két évvel fiatalabb volt nálam, és a komolysága+viselkedése nagyjából egy 14 éves kisfiú szintjén mozgott. Belementem az egészbe, mert jó volt valakihez tartozni, valaki mellé bújni és úgy elaludni. De érezhetően tarthatatlan volt a dolog, semmi értelme nem volt, ezért hamar abbahagytuk. Okos döntés volt szerintem:D Aztán jött maga a SOKK. Egy házibuliban kolbászoltam, ahol megismerkedtem egy sráccal. Barátnőm pasijának a legjobb barátja volt, 12 évvel idősebb mint én. Eldumáltunk, nem volt semmi vonzalom, semmi több. De hazafelé úgy alakult, hogy nála aludtam (pisilnem kellett, és nem volt kedvem még éjszakai busszal 1 óra alatt hazaérni). Ha két ember egymás mellett alszik, azért általában adja magát a helyzet. Nálunk is adta, szépen összejöttünk, és hajnali 7-ig beszélgettünk. 10-kor keltünk, majd dél körül megkérte a kezemet. Igen, jól olvastátok, és ez nem vicc (bár akkor még azt hittem!), igazi eljegyzési gyűrűt kaptam. Igent mondtam, mert jó mókának tűnt. Ez odáig fajult, hogy 2-3 hét alatt már összeírta a névlistát az esküvőre, helyet nézett, ahol elfér a násznép, és kérte, hogy mérjünk le engem az esküvői ruhához (egy ismerőse csinál ruhákat). Igazából első nap szerelmet vallott, ami teljesen őszinte volt. Ő azóta is hisz abban, hogy neki én vagyok az Igazi. Ha ezt nem élem át, nem hiszem el, hogy ilyen megtörténhet. De ti higgyétek el, nem szoktam túlozni vagy kamuzni. Sokk volt ez az egész, ez a fiú bármit megtenne értem, ha bármit kérek, az teljesül, ha bármit akarok, akkor az úgy lesz. Nyilván pont itt van ennek a kapcsolatnak a buktatója, mivel nekem nem ez kell. Ráadásul részemről nem jött a szerelem, az, amikor érzitek hogy elpusztultok a másikért, és hogy fizikailag fáj a hiánya. Ilyet ezer éve nem éreztem, most sem, így tudtam, hogy ez az egész nem folytatható. Tehát 1 hónap után szakítottam. A srác azóta darabokban, totálisan szerelmesen, és bármikor visszavár.
Na de itt még nem ért véget a sztori. Volt egy srác még talán június elején, közös ismerős által találkoztunk egy helyi focimeccsen (:D), én első pillantásra eléggé belehabarodtam. Én elkezdtem FB-on nyomulni (persze nem nagyon durván, de akkor sem nekem kellett volna...utólag könnyű okosnak lenni), találkoztunk még egyszer egy meccsen, ahol sok alkohol fogyott, és az est végére összejöttünk. 1 hétig FB-on leveleztünk, de ő semmit nem lépett, én pedig ezt meguntam, és lépni akartam. Erre ő azt reagálta, hogy vannak rendezetlen nőügyei, ezért most nem szeretne velem semmibe sem belebonyolódni, úgyhogy inkább ne találkozzunk. Én nagyon mérges és csalódott voltam, de ennyi, feladtam, nem küzdök olyanért, aki nem akar engem. Majd jött az ominózus FEZEN, ahol teljesen véletlenül összefutottunk...izzott körülöttünk a levegő, olyan feszültség volt kettőnk között hogy azt tapintani lehetett volna. Nem történt semmi több, csak táncoltunk meg beszélgettünk, meg elkérte a számomat. Na hát utána fel is hívott, és minden nap órákat beszéltünk. Aztán elmentünk egy újabb meccsre, előtte-utána kocsmázás, hazafelé pedig persze megint összejöttünk. De nagyon tartottam attól, hogy megint pofára esek, úgyhogy nagyon óvatos voltam...Aztán csak találkoztunk újra, nálam aludt, és szépen elkezdtek alakulni a dolgok. Persze még mindig nagyon gyenge lábakon áll ez az egész, de talán haladunk előre. Majd kiderül. Ami sajnos biztos, hogy totálisan odavagyok érte, nekem ő A férfi, hihetetlenül vonz minden szempontból. Egyszerűen elveszítem a józan ítélőképességemet, ha róla van szó. Persze óvatos vagyok, és egyelőre nem hiszek ebben az egészben, de majd úgyis kialakul, hogy érdemes-e bíznom benne, vagy sem. Szóval így állok most, érdekes a helyzet. Rám férne már egy olyan kapcsolat, ahol én is szerelmes vagyok:D
Utolsó kommentek