Az életem és más érdekességek:)

Néha úgy érzem, hogy soha nem leszek már szerelmes.(pedig nyilván hogy DE, mert ez NEM lehet másképp:P) Egyszerűen képtelenségnek tűnik az, hogy valaha annyira fogok tudni szeretni mint, ahogy Lacit szerettem, és hogy valaki annyira viszontszeressen, mint ő. Képtelenségnek tűnik a gondolat, hogy valaki mellé egy életre elkötelezzem magam, teljes szívből. És képtelenség az is, hogy valakivel gyereket vállaljak és neveljek. Pedig annyi ember köti össze az életét, annyian vállalnak ekkora felelősséget, talán csak nem lehet annyira halálosan komoly és nehéz dolog, mint amennyire azt képzelem.

Mások havonta szeretnek bele az "igaziba". Sokan pedig (azt hiszik) megtalálták már az igazit. Én egyszer megtaláltam, elveszítettem. Azóta jött ez, jött az, voltak mély érzelmek, szerelmek, lángolások. De fogalmam sincs, hogyan fogok úgy szeretni, mint akkor.

Egyszerűen még csak a járásig sem jutok el senkivel, mert eleve tudom, hogy úgysem ő az "igazi".

És baromi jó lenne, ha végre leállna az agyam ezzel a témával, mert unom. Mert ha ennyire akarom hogy jöjjön, akkor biztos nem fog jönni. De hogy nem akarhatja ezt egy ember? Szóval próbálom kifejleszteni a ne-gondolj-a-pasizásra-és-az-igazira módszert:) Ha van jó tippetek, szívesen hallgatom:P (mondjuk pl. kicsit több energiát feccölhetnék a tanulásba, mert nagyon nem vagyok megelégedve az eredményeimmel)

Alapból semmi problémám sincs a "havi bajjal"...vagyis egyetlen egy, közvetett problémám akad csak. A többit elviselem, megszoktam, nem okoz gondot.

Az egyetlen problémám minden hónap ugyanazon napján a hiper-szuper lelki ézékenység és a sírásra való hajlam...Ha ezekben a napokban látok bármi megérintőt, szomorút, kétségbeejtőt, boldogat, elszorul a szívem és megindulnak a könnycsatornák. Sírok, ha hajléktalanokról olvasok, sírok, ha esküvői képeket nézek, sírok ha valami nem sikerül, és akkor is ha sikerül. Mi lesz velem, ha valaha terhes leszek?:D Szép dolog ez a hormon változás:)

A fotós állandóan ígérgeti hogy küldi majd az esküvői képeket, de egyet sem kaptunk még meg. Ma csináltam képet a ruhámról, csak hogy végre lássátok:

A  kép homályos, a ruha gyűrött, a fűző nincs normálisan meghúzva, de legalább látszik a színe és rajta a csipke:) A csipkéről egy közelebbi (és ezen a képen a ruha színe közelebb áll a valósághoz, mint az előző képen:

Csak gondoltam írok egy picikét, nehogy azt gondoljátok hogy feladtam a blogolást:P A Barcelonás bejegyzést befejeztem, a képeket még nem sikerült teljesen feltöltenem, és amik fent vannak, valamiért elcsúsztak. Szóval azzal még tartozom, de a gigahosszú bejegyzés elkészült:)

Nekem ezen a héten volt őszi szünetem, ami abból állt hogy későn feküdt-sokáig aludtam, tanultam, külön matekra-statra jártam, nagyjából ezzel telt az elmúlt 1 hetem. Nagyon izgalmas volt...ilyenkor teljesen be tudok depizni, rosszat tesz nekem, ha ennyi ideig nincs konkrét dolgom, és itthon kell ülnöm, tanulást színlelni:P Még bulizni sem mentem el. Persze azért Marcival találkoztam, voltam randin is tegnap:P Nagyon aranyos a srác, de nem ő az igazi. Szóval folytatom tovább a keresést. Bár néha úgy örülök, hogy egyedül vagyok, és nem kell senkihez alkalmazkodnom.

Más nincs is...jövőhéten ZH hét, minden nap írunk/szóbelizünk valamiből...holnap angol, kedden operációkutatás, szerda statisztika 2, csütörtökön angol szóbeli, péntelen számvitel és alkalmazott számtech...kellemes hét lesz:) Az a durva, hogy már azt se tudom mit tanuljak, annyi mindent kellene. Kíváncsi vagyok, hogyan fogok telejsíteni. Azért igyekszem, nem lenne jó semmiből sem megbukni, és hát az ösztöndíj összege is motiválóan hat a tanulási folyamatomra:)

Elkezdtem betegesen vonzódni a szőke hajú kék/zöld szemű srácokhoz. És fogalmam sincs miért, mert eddig azt hittem hogy a barna haj barna szem párosítás nálam a nyerő. De most odavagyok a szőke pasikért. Ezt komolyan nem is értem:) Az utóbbi időben szinte csak szőke pasival randiztam, ők tetszenek. Mi lehet ennek a háttere?! Ráadásul valamelyik nap Ádámmal álmodtam, pedig nem volt indokolt, hogy szerepeljen az álmomban (Ádám az exbarátom, szőke, kék szemű, 8 hónapot jártunk, én szakítottam vele).

Másrészt: ti megőrzitek az emlékeket? Mármint azokat, amiket lehet hogy nem kéne. Nekem van még olyan levelem a hotmailen, amit Laci írt 2006-ban. Bár nem szoktam olvasgatni, de kitörölni sem tudnám. Ezek a levelek vajon emlékeztetnek a szépre és az elkövetett hibáinkra, vagy csak fájdalmat okoznak?

Nekem ez a zeném októberre:

Vettem a héten két garnitúra ágyneműhuzatot (le voltak árazva, és amim van az már nagyon elhasználódott, szóval ideje volt a cserére):

Vettem hozzá gumis ágylepedőt is, rózsaszínt:) A régi már ki volt lyukadva, valószínű a kiscica kezdte ki. Ésss tervezem hogy veszek egy édes faliórát, My little pony-sat:) A kék-narancssárga jellegű szobám lassan kezd rózsaszínná változni:D

Vettem még egy szépséges barna bokacsizmát is (öltözködésben azért nem csak a pink tetszik, sőt):

Jövőhéten ősziszünet, ami azt jelenti hogy végigtanulhatok majd egy egész hetet, szuper. És a különórák miatt edzésre se fogok tudni menni. Na mind1, csak éljem túl a ZH hetet (írunk számvitelből, stat2-ből, operációkutatásból, angolból írásbeli és szóbeli is lesz, alkalmazott számtechből, idegenforgalmi föciből is). Mókás hét lesz. Ami pozitív, hogy elfogadták 3 tárgyamat, szóval ötössel fel vagyok mentve:D

De nem most:P Tegnap karib.uli volt, háááát:D Top secret mappába teszem az este emlékeit az agyamban:D Noémi visszatért:D Vagy legalábbis nagyon berúgott:D (7 vodka, 3 energiaital, 2 deci martini, és amit még útközben itattak velem). Nem mentem ma gyakra mert kicsit biztonságosabbnak érzem az ágyamat egy jó adag teával, cicával, top secret emlékekkel, Gossip Girl-lel.

Muszáj gyorsan megírnom ezt a bejegyzést, különben elfelejtem az eseményeket és nem lesz elég hiteles a beszámoló:)

Ott tartottam hogy péntek este, az esküvő előtt egy nappal. Úgy volt, hogy estére kész lesz a ruhám. Nem részletezném, a templomi szertartás előtt 50 perccel lett teljesen kész a ruha, nagyjából idegösszeroppanást kaptam mert mindenki rám várt, a varrónő megbonolndult, én meg totál leizzadtam a bőrönd bepakolás és az egyéb előkészületek közben. Nem telt kellemesen a délelőtt, rettegtem hogy valamit itthon hagyok és hogy majd másnap Barcában jut eszembe hogy hopsz, fehérneműt nem tettem el stb stb. DE szerencsére semmit nem hagytam itthon, kész csoda:) Szóval délelőtt voltunk fodrásznál, nagyon szép lett a hajam, maximálisan meg voltam elégedve a végeredménnyel. Konkrétan ezt a hajat 3 napig viseltem még, annyira jól bírta a strapát (és persze a hajkölteményben is aludtam, és mégis bírta...hihetetlen. Na jó, csak egy tonna hajlakk és jó helyre tett hajtűk:P). Nővérem haja is gyönyörű lett, neki kb. fenékig érő dús haja van, megküzdött vele a fodrász:

Aztán hazajöttünk, jött a sminkes, gyönyörű sminkem lett. Időközben bepakoltam, készülődtem, öltöztem, megszereztem a ruhámat, magamra rángattuk, és a nagy ronahásban annyira elment az idő, hogy azt vettem észre, inulnunk kell:O Én M.kel mentem külön kocsival, integetett nagy vigyorral a fején az utca emberének, közben Ákos számokra csápolt a kocsiban és Garrone-t ittunk:) A templom előtt megismertem a másik tanut/vőfélyt, és már indulhattunk is be...furcsa volt annyi ember előtt végiglejteni:) Aztán pedig jött nővérem, majdnem elsírtam magam a meghatottságtól, olyan szép volt és olyan jó volt így látni! Az esküvőn volt gospel kórus, nagyon jó hangulatot csináltak, kedvem lett volna táncolni:) A szertartás nem tartott sokáig, a pap jófej volt, állatos szentbeszédet tartott, ugyanis ez volt tesómék kérése (mindketten állatorvosok). Szóval összeházasodtak, utána fotózások, csokor elkapás (nem én kaptam el:)), és indultunk Nagytéténybe a lagzira. Ezt nem részletezném, nagyon jó volt a kaja, bár alig tudtam enni annyira szorított a fűzőm (de olyan derekam is volt a ruhába hogy beszarás:D ha lesz kép mutatok), jó volt a hangulat, 63 fős volt a násznép. Sok alkoholt fogyasztottam, de mértékkel:D Táncoltam, beszélgettem, hagytam hogy flörtöljenek velem a vőlegény haverjai, de ésszel viselkedtem. Volt ugye vacsi, volt külön betanult táncuk, volt az örömszülőknek is egy betanult ABBA-s táncuk, volt menyasszony és vőlegénytánc, voltak játékok, volt torta, volt éjféli kaja. Szóval minden teljesen jó volt:) Időzköben összecsomagoltam a cuccaimat, hogy hajnalban csak indulni kelljen. Kértem taxit fél 4-re. Végül is lefeküdtem aludni kb fél órára, de jól esett:) Ekkor egyedül voltam már, egy bőrkanapén aludtam:D Már az ijfú házasok is nyugovóra tértek..én meg felébredtem, rendbe szedtem a sminkem, felkaptam a tűsarkú cipőmet, és lecincáltam a bőröndömet:) Jött is a taxi, kiértünk rendben Ferihegyre. Persze Eszti barátnőm (nem a pontosságáról és a megbízhaságáról híres, de amúgy imádom, csak ezt bele kell kalkulálni ha az ember vele tervez) késett, elég necces volt, de becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. Imádok repülővel felszállni, annál szuperebb érzés kevés van:) Az utat végig aludtam, nagyon kellett az a 2 óra!

Aztán megérkeztünk Barcába:)) A reptéren pálmák voltak, az idő kb 22 fok volt. Éreztem, hogy nekem itt a helyem!:) Imádtam. Bár az elején picit rossz érzésem volt, ugyanis 18-an utaztunk együtt, és nem tudtam hogyan fogok kibírni ennyi embert ennyi ideig, és hogyan fogom kibírni anyáék nélkül, a szobám nélkül, a barátaim nélkül...aztán hamar kiderült, hogy simán kibírható, annyi az egész, hogy őket kell kivinnem magamhoz:P Elmetróztunk a szállásunkig, ami iszonyat jó helyen volt...metró gyalog 3 perc, piac és szupermarket 10 perc, Sagrada Familia kb 10 perc, Casa Battló Gaudi-ház 5 perc.

Casa Battló éjszaka és nappal

Igazából rengeteget sétáltunk, és nagyon keveset használtuk a tömegközlekedést: minden bejárható távolságban volt, és így még spóroltunk is. Igaz, olyan combizmom lett a napi átlagos 6-7! km sétától, hogy hazaérve 1 nap pihenés után olyan izomláz tört ki rajtam hogy menni alig tudtam:D Lecuccoltunk, nekünk sikerült egy 3 fős szobába, ahol tisztaság volt, volt külön fürdő, minden reggel beágyaztak, kaptunk wc papírt (ez egy hostel volt! napi 16 euróért). Aznap elmentünk a Katedrálishoz, ahol nagy rendezvény volt, mert akkor zajlott a 3 napos La Mercé ünnepség utolsó napja, így zsongott a város:) Lesétáltunk a kikötőzhöz, láttuk a tengert...(L) Sokat sétáltunk, pár érdekesebb épületet megnéztünk.

Mi ezt csak Miami beach-nek hívtuk:) Az út végén van a Kolombusz Kristóf szobor

Visszamentünk a szállásra, és este mentünk vissza a La Mercé legnagyobb eseményére, a tűzijátékra. A videót mindenképp nézzétek meg...én soha életemben nem láttam még ennyire gigantikus és szép dolgot...a zene, a tűzijáték, a szökökút, a 150.000 ember, a barátaim...nagyon elérzékenyültem már ott is...el se hittem, hogy ott vagyok, élőben nézem ezt az egészet, részese vagyok egy ekkore eseménynek. Azóta is ha megnézem a videókat, elérzékenyülök:$

Smile- tüzijáték, elkapott pillanat:)

A tűzijáték után elmentünk kajálni, ekkor esett kb 6 csepp eső, ennyi esett egész héten:) Megkósoltam a tintahalat!:) Végül hajnali fél 1-re értünk haza, 40 perces hazasétálás után. Mindenki hulla fáradtan, de boldogan aludt el. Azt hiszem, sokkal jobban alakult minden, mint amilyenre számítani mertem volna...

Minden reggelünk úgy indult, hogy elmentünk egy közeli piacra, ott vettünk friss péksütit, gyümölcsöt, utána egy supermarket-ben vettünk sajtot, husit, ilyesmit. Hazasétáltunk, és a napsütésben megreggeliztünk, készítettünk szendvicseket hogy városnézés közben se éhezzünk. Közben beszélgettünk, és élveztük a reggeli napsütést:)

Hétfőn elkezdtük felfedezni a várost: sétáltunk a Las Ramblason, bementünk egy híres piacra, utána a kurva negyedbe keveredtünk, ahol az egyik lányt egy spanyol kurva majdnem megverte, mert azt hitte, hogy le akarja fotózni őt:D Megnéztük a Kolombusz Kristóf szobrot és kilátót, ide fel is mentünk. Szép volt a kilátás, de azért a héten kicsit szebb helyekről is sikerült látni Barcelonát madártávlatból. Aztán átsétáltunk egy hídon, amit minden nap le- és felengednek. Ott kifeküdtünk a mólóra, napoztunk, majszoltuk a szendvicsünket, és élveztük az életet:)

Las Ramblas

Én a híd előtt, és a kikötő-híd-pláza a kilátóból

Kedden az Olimpiai Faluba mentünk el, itt láttuk az Olimpiai Stadiont, sétáltunk egy botanikus kertben, voltunk a Spanyol Faluban (ez olyan mint nálunk a szentendrei skanzen). Nagyon hangulatos és szép volt! Itt sok időt eltöltöttünk, volt mit nézegetni. Innen a várba sétáltunk el, ahonnan gyönyörű volt a kilátás Barcelonára...aztán libegővel mentünk le a városba. Este étteremben voltunk, ahol menüt ettünk. Éééés megkóstoltam a halat:) Nagyon finom volt, pedig elég szkeptikus voltam a tengeri herkentyűkkel szemben.

Szerdán a Gaudi tervezte Casa Milá-ban (La Pedrera-ban) voltunk. Ez az egyik leghíresebb Gaudi tervezte épület (a másik nagyon híres még a Casa Battló, ettől kb. 5 percre laktunk gyalog, szóval minden nap kétszer is láttuk a házat:)). Belül annyira nem nyűgözött le minket, de a tető nagyon érdekes volt:) Sok fényképet készítettünk, és innen láttuk meg, hogy tüntetés van a városban. Már korábban is hallottunk róla, hogy 29-én általános sztrájk lesz a városban. Eleinte azt hittük, hogy kis 50 fős tüntetés, pár rendőrrel. Aha...majdnem. Tömegközelekedés nem igazán működött a vásorban, ráadásul szinte minden bolt és pl. posta be volt zárva, elvétve lehetett találni egyet-egyet. Páran (általában mi 8-an mozogtunk együtt, hamar rájöttünk, hogy a 1 fős társaságot egyszerre mozgatni nagyon brutális is idegőrlő) elmentünk a Sagrada Familiához. Teljesen máshogy képzeltem el a belsejét...jelenleg tele van munkással, fúrnak-faragnak a templom belsejében. Az egész belső tér egy hatalmas átrium szerű valami, az ablakok pedig színes mozaikdarabbal vannak kirakva: ha ezekre rásüt a nap, ezrenyi színben pompázik a templom fehér belseje. Káprázatos és lebilincselő látvány! És a tervek szerint a Sagrada Familia kétszer ilyen magas lesz, mint amilyen most (jelenleg 70 méter magas, és a végső tervek szerint 170 m magas lesz az egész!!!). És persze a templom két homlokzata....gyönyörűen megművelt, részletgazdag Bibliai történetek megjelenítése. Szerettünk volna felmenni az egyik toronyba lifttel, de a sztárjk miatt ez sem működött. A társaság egyik tagja elintézte, hogy másnap újra bemehessünk a templomba, és megnézzük a lifttel a tornyokat:P A sok kultúrálódás után lesétáltunk a strandhoz (kb 3 km séta volt:D). Kiszámoltuk, és nagyjából az egy hét alatt 60-70 km-t gyalogoltunk!!!! Mikor hazajöttem, olyan kemény volt a combom!!!:) A tenger elég hideg volt, de persze bele kellett mennünk és mókázni kellett egy kicsit:) Barcelona strandja nem szép, de nekik legalább van:) A strandról este 6 körül indultunk haza...és belecsöppentünk a tüntetésbe. Ami egy kicsit elfajult már estére. Ugyanis füstfelhő volt a város felett, felgyújtottak egy rendőrautót a tüntetők, dobálták a rendőröket, rengeteget kirakatot betörtek, az utákat elöntötte a szemét, mindent összeragasztottak matricákkal, a házak falait összefújták graffitivel, szóval káosz volt. Nem mertünk beülni kajáldába, így a Las Ramblason levő egyetlen supermercado-ba mentünk be vacsit venni. A kirakat már itt is be volt törve...szép nyugisan bevásároltunk, majd mentünk fizetni. Csak hogy a boltot nem lehetett a bejáraton keresztül elhagyni, lehúzták a "rolót" és mondták hogy kint vannak a tüntetők, arra nem mehetünk ki mert veszélyes:D Szóval bezártak minket a boltba...A raktáron keresztül kellett kimenekülnünk, ami egy sikátorba vezetett ki, ahol 3 biztonsági őr engedett minket utunkra. Az egész várost elárasztották a rohamrendőrök...mi szép lassan hazasétáltunk, próbáltuk elkerülni a balhés részeket. Este rámjött a migrén, emiatt elég szarul voltam, le is feküdtem 10 körül és végigaludtam az éjszakát.

Csütörtökön a Güell Parkba mentünk el...ezt se így képzeltem el, teljesen másra számítottam. Túl sok volt a turista, nem igazán tudtam átadni magam a hely szelleimségének. Elég sok időt eltöltöttünk itt, majd elindultunk az aznapi nagy kalandhoz, a Tibidabo hegyhez. Nagyon sokat jelentett nekem ez a hegy, mert az egyik kedvenc könyvemben komoly szereppel bír ez a hely, és már a könyv során teljesen megbabonázott. Élőben sem csalódtam. Igaz, hogy az általunk tervezett útvonalat mlezárta egy 2 méteres betonkerítés és egy lelakatolt kapu, de átmásztunk rajta:D Minden hasirnyás lánynak kiszakadt a hasirnyája (négyen voltunk ilyen helyzetben), ezért kb. szakadt ribancoknak néztünk ki, mert 3-4 helyes feslett fel a harisnyánk vagy volt rajta lyuk:P Ja hogy kicsit kalandos volt a spanyol ottlétünk?:P Aztán megtaláltuk a siklót, amivel feljutottunk Barcelona legmagasabb pontjára. Lenyűgöző volt! Ott van egy templom, ami a Rio de Janeiro-i templom mása. És van egy vidámpark is, ami csak hétfégén működik...így üresen elég félemetes látványt nyújtott, mert a játékok zenéit lehetett hallani, de ugye teljesen üres volt az egész. Aztán hárman lányok elmentünk a Sagrada Familiába, kipróbálhattuk a liftet:) Én kicsit féltem ott fent, vagyis a lejövetel volt félelemtes, szűk csigalépcső vezetett lefelé, amit alig lehetett már látni. És ami a legfélelmetesebb volt: a csigalépcső egy része olyan, hogy a belső rész teljesen üres, nincs se korlát, se semmi, tehát ha lenézel a kb. 30 méteres magasságból, csak azt látod hogy a csigalépcső belsejében lelátsz a nagy feketeségbe...szóval ott elég lassan mentünk le:D

Pénteken migrénre ébredtem. De nem akármilyenre. Annyira rosszul voltam, hogy még hánytam is. Azt hittem nekem ott lőttek, városnézés kilőve, minden kilőve, én vagyok a legbénább hogy ez pont ott előjött. De visszaaludtam reggel, és szerencsére az egész csapat kicsit kidőlt aznapra, így csak 11 körül reggeliztek és utána indultunk el, szóval nagy mázlim volt. Kicsit kótyagosan, fejfájva (2 cataflam és algopiryn után!) indultunk el. Megnéztük a helyi Diadalívet, a kedvenc parkomat, a Parc de la Ciutadellát, ami tényleg gyönyörű volt. Utána próbáltuk ki a Speed Boat nevű hajót:D Ide 2 ember kivételével mindenki jött, tehát 16an ültünk a hajón. Az a lényege, hogy a hajó kimegy a kikötőből a nyílt vízre, és iszonyatos sebességgel a hullámokkal szemben kezd el száguldozni. Ami egy ideig semmi különös, de amint a hullámokra érünk, 2 méteres magasságokba dobja a hajót ami lecsapódik a vízbe...hatalmas élmény volt:D Sikítoztunk, üvöltöttünk, körbevigyorgtuk a fejünket. Nem akartuk, hogy vége legyen a hajókázásnak:(

Ezután kicsit Plázátunk, majd elmentünk a strandra ahol mi már nem fürdötünk, csak ültünk a homokban és pihentünk:)Aztán este 7-re mentünk a Dalí múzeumba. A múzeum maga nagyon rosszul van megcsinálva, a képek nincsenek feliratozva, sokszor zsúfolásig van a fal a képekkel, amiket így nagyon nehéz megemészteni. De én személy szerint odavagyok Dalí munkásságáért és elborult személyéért, szóval én oda-vissza voltam tőle:) A múzeum után otthon kajáltunk, sangriáztunk, beszélgettünk:)

Szombaton a Picasso múzeumot néztük meg, nekem ez annyira nem jött be, alapból nem szeretem annyira Picassot. De azért megérte megnézni. Ez volt az utolsó napunk itt, szóval egész napra városban mászkálást és ajándék vásárlást terveztünk. Ennek eleget is tettünk, mert egész nap vásárolgattunk:D Rengeteg pénzt elköltöttünk, dehát meg kellett lepni az itthoniakat:) Persze délután még lesétáltunk a strandra ahol a többiek még fürödtek, itt pihiztünk, majd visszamentünk a szállásra, este 9-re meg mentünk le az utolsó vacsoránkat elfogyasztani. Egy kikötő melletti étteremben ettünk menüt (elég drága volt, de az utolsó estén dőzsölni akartunk). A hangulat nagyon jó volt, nevetgéltünk, ittuk a borunkat, megkóstoltuk egymás kajáját (itt ettem kagylót, és egy másik féle halat is, meg rántott tintahalat:D). Szóval tökéletes volt ez az este, megkoronáztuk az egész hetet! Vacsi után még lesétáltunk a tengerparthoz, ahol a homokban játszottunk csapatépítő játékokat, meg belesétáltunk a vízbe:) Hajnali fél 2-re értünk haza, még bepakoltunk a bőröndünkbe, és 3kor sikerült lefeküdni. Mi Esztivel külön mentünk haza, a többiek 5-kor keltek és mentek ki a reptérre, fél 12-re már otthon is voltak. Mi egy kicsit kalandosabb utazást választottunk:)

Mi fél 8-kor keltünk, elmentünk reggelit venni, rendbe raktuk a szobát. Aztán 9-kor elindultunk az egyik buszállomásra (ehhez 2 metróvonalat kellett hazsnálnunk 1-1 megállóra, de ez összesen 3/4 óráig tartott, annyira szövevényesek a metróhálózatok, az egyikben kb. 10 percet biztos hogy kellett gyalogolnunk a lejárattól a metrószerelvényig...ezt persze 15 kilós bőrönddel, lépcsők sokaságán keresztül kellett megtenni). Ott vettünk buszjegyet, majd elindultunk Gironába, a reptérre. Itt minden simán ment, időben kiértünk és még sokat kellett várni a gép indulásáig. Aztán a gép időben elindult, 2 órás volt az utunk Pozsonyig. A repülőről látni lehetett a tenger fodrozódását, a hegységeket...gyönyörű volt. Pozsonyban leszállt a gépünk, a csomagunk is hamar meglett, csak éppen ott kb 10-12 fok volt. (mi hozzászoktunk a napközbeni 25-höz, az éjszaka 18-hoz...). Minden meleg ruhánkat magunkra vettünk, így épp hogy nem fagytunk meg. A pozsonyi reptérről  2 helyi buszjárattal tudtunk eljutni a buszállomásig, ahonnan az Orangeways-es busz indult. Teljesen simán eljutottunk odáig, csak hogy volt még 2,5 óra a busz indulásáig, a váróban meg kb 15 fok volt. Ezért beültünk az állomás bisztrójába, ami kb olyan jellegű hely mint a Keleti pu. legalja sörözője, szóval nagyon szürreális volt az egész. Ott csöveztünk 2 órát, ittunk kapucsínót és röhögtünk magunkon:) Aztán odamentünk a buszhoz, ahol jó meleg volt, kellemesek voltak az ülések, az úton a Valami Amerika 2 ment, amit szeretek, szóval jól elvoltunk. Este 10-r ért be a buszunk Népligetre:D Anyáék kijöttek értem szerencsére. Szóval a hazautunk elég kalandos és emlékezetes volt, de ahhoz képest, hogy mennyire összetett volt, mindent elsőre megoldottunk, egyszer sem tévedtünk el, és semmi meglepetés nem ért minket. Persze alaposan utánanéztünk a dolgoknak (hozzá kell tenni hogy a legalaposabb utánanézés az indulás előtti éjszaka volt, hajnali 2 körül:D).

Nagyon nehezen rázódtam vissza az itteni életbe, sokat álmodoztam Barcelonáról, és el se hittem, hogy itt hideg van, és az emberek nem boldogok. De lenyűgözött Budapest, gyönyörködtem a Gellért hegyben és a Várban...amit 2 éve szinte minden nap látok. Hiába, Bp. gyönyörű város:)

Rengeteg dolgot így se írtam le a beszámolóba, de már ez is maratoni hosszúságú lett:) Szeretnék visszatérni majd Barcelonába. Szerintem élni nem tudnék ott, túlságosan is túristaközpontú. De más spanyol városban el tudnám képzelni az életemet:) Spanyol férj nem kellene, mert a pasik elég csúnyák és nagyon alacsonyak!!! Kicsit ki is ábrándultam az ottani férfi nemből...még szerencse, hogy itthon jobb a választék:)

Sajnos (nemsajnos?!) a lánybúcsús srácból semmi nem lett:( Mikor hazajöttem, írtam neki levelet mert ő segített pl. a pozsonyi közlekedéssel kapcsolatban, de arra már nem válaszolt, és azóta se. Nem is értem a dolgot, de nem kell minden értenem:P Dimitrisnek, a régi görög szerelmemnek küldtem képeslapot Barcelonából (egy barátjától megszereztem a postai címét, és így tudtam neki küldeni képeslapot), de sajnos nem kapta még meg. Be kellett avatnom az ajándékba, mert bevonul katonának hétfőn (nálunk még kötelező a sorkatonaság 8 hónapra), és azt akartam hogy tudja a meglepit:) Nagyon örült neki:) Kis cukiság. Na ő még lehet a férjem, annyira kis édes romantikus görög srác:)))
 

Szerencsésen hazaérkeztem Barcelonából. Minden annyira jó volt:) Egyelőre harcolok az idővel, és vesztésre állok...hétvégén próbálok írni a nyaralásról, amíg még friss. Csak annyira rosszul osztom be az időmet (ez főleg azért van, mert háromszor több programom van, mint amennyire időm lenne), hogy a fontos dolgokra is alig marad. Az alvásigényemet maximalizáltam 6 órába, az elmúlt 2 hétben ennél nem aludtam többet. Na de nem panaszkodom, bőven megéri fent lenni és élni:) Írok majd!!!

4 kép előljáróban:

1. La Pedrera, egy Gaudi tervezte ház teteje

2. Sagrada Familia belseje, hatamas rózsaablakokkal (belül munkagépek és munkások vannak:)

3. Sagrada Família kívülről

4. Látkép a Tibidabo hegyről, ez Barcelona legmagasabb pontja...a képen kivehető a Sagrada Familia piciben, és jó messze látszik a tenger is:)

Holnap lesz az esküvő, utána közvetlenül pedig indulok Barcelonába. Annyi mindent kellett elintéznem a héten, napi 5 órákat aludtam, és ált. reggel 7-kor elindultam itthonról, és hazaértem este 9-re. Dolgoztam is a héten, két napot egy rendezvényen. Nagyon tetszett, hostess feladataim voltak, de beleláttam kicsit a rendezvényszervezésbe is. A Gerbeaud cukrászda első emeletén volt a rendezvény, ennek köszönhetően tele ettem magam sütivel, sőt egyik nap ott is kaptunk ebédet. És hát nagyon jó kis pénzt kapok a munkáért...csak kedden pl. reggel 8-tól este fél 9-ig dolgoztunk, az kicsit húzós volt. Szóval munka, edzés, suli, szódolgozat, szemészet, mindenféle intéznivaló zsúfolódott be a hétre. De azt hiszem jól teljesítettem, sőt, még egy randi is belefért a szoros napirendbe (igaz, emiatt nem tudtam elmenni tegnap szemészhez:D). A randiról...hát alapból úgy terveztük, hogy max. 1 órát leszünk együtt, mert egyikőnk se ér rá. De aztán annyira jól elbeszélgettünk, hogy nem volt kedvem otthagyni G.t, ezért inkább a szemészetről mondtam le...viszont neki órája volt, szóval 2 óra után abbamaradt a randink. Nem tudom hányadán állunk...én jól éreztem magam, jól elbeszélgettünk, tetszik a viselkedése, a gondolkodása, felaszabadult voltam mellette. DE ő nem közeledett fizikailag, és nem beszéltünk sem rólunk, sem arról hogy mi lesz ha visszajövök, találkozunk-e még. Szóval fogalmam sincs ezt mire véljem, de ha visszajöttem akkor biztos kiderül majd, hogy van-e bármiféle esélye kettőnknek együtt.

Ma estére lesz kész a ruhám, nagyon kíváncsi vagyok már!...és vettem ma szép cipőt hozzá. Holnap smink, fodrász, majd du. templomi esküvő, utána lakodalom, majd hajnali 4-kor ki a reptérre, és 6kor indulok is Barcelonába. Október 3-ig vissza sem jövök, utána igyekszem majd beszámolót írni! Szóval ADIÓS!!!!

Ez egy nagyon részletes beszámoló lesz, vigyázat!

A lánybúcsú nagy részét én szerveztem és én találtam ki, 2 lány segített még sokat (pl. kellékeket megvette az egyik, a másik a szalagokat csinálta). Rettenetesen izgultam, hogy minden jól süljön el, rendben meglegyenek a kellékek, elég legyen minden, jó legyen a hangulat, M.nek (tesómnak) tetszen a sok meglepetés. Ez maximálisan sikerült, de nem sietek előre:)

Én kb. egész nap M meglepetésté csináltam, rengeteget dolgoztam vele, amikor volt még időm akkor angoloztam vagy vasaltam. M legjobb barátnője, E már korábban átjött, segített a dekorban, egyeztettük a dolgokat. Szép sorban megjöttek a lányok, feltettük a felsőnkre az egye-pink szalagot a "For sale" felirattal, kitettem a chipseket, gumicukrokat, vaníliás kairkákat, bekevertem két liter 1:2-es vodka narancsot. Majd megérkezett M, a fejére tettük a zöld szőrmés koronát, fel kellett vennie a "Sold out" pólót, a nyakába pedig egy pink hawaii füzér került. Semmi ellen nem tiltakozott:) Rögtön elkezdtünk inni, majd Melcsinek egy verset kellett írni bizonyos szavak felhasználásával Ákosnak (pl. almakompót, pásztorbot). Ezt később elküldte neki sms-ben:D Ezután bal kézzel kellett megrajzolni az ifjú párt. Persze bőszen fényképeztünk végig:) Utána megkapta az ajándékokat: kék combizé az esküvőre, egy csomag a házasélethez: fakanál, terhességi teszt, Cosmo magazin, esküvői magazin stb), cumisüveget 1 üveg Garronéval, egy hang made albumot, tőlem pedig egy vetítést kapott az elmúlt 6 év képeiből. Tettem bele képeket nagypapámról...M az első után elsírta magát, ránéztem és elkezdtem én is bőgni. Anya is sírt, meg még egy lány is...szép...Nagyon megható volt, persze volt sok mosolygás is, meg szép emlékek idéződtek fel M-ben. Ezután volt még kvíz is a vőlegényről, ahol a rossz válasz után egy feles pezsgőt kellett lehúznia. Ekkor már nagyon be volt rúgva M, olyan kis aranyos volt:D Meg még volt pár feladat, jó volt nagyon a hangulat:)

10 körül elindultunk a belvárosba 2 kocsival (egyik lány nem ivott, és egy másik lány pasija eljött hozzánk és elvitt minket). A Deák mellett parkoltunk, onnan gyalog mentünk az Astoriára, onnan a Ferenciek terére. Útközben M.nek pasikat kellett leszólítania, fényképezkedni velük, és a pólójára tűzött rózsaszín post-it szíveket kellett eladnia. Az este folyamán több, mint 3.000 ft folyt be ebből:D Elittuk:D Belefutottunk egy legénybúcsús bandába is, jó volt a hangulat:) Meg hát fogyott az alkohol, hatan 3 üveg vodkát, 6 energiaitalt és 3 üveg pezsgőt ittunk meg az este folyamán. Végül eljutottunk a bulihelyre (L.Room), elfoglaltuk a boxunkat, ittunk még többet:P M még szíveket adott el az este folyamán, és jókívánságokat gyűjtött egy füzetbe. Útközben megkapta a pink boáját, nagyon feltűnő volt benne:D Meg hát csini volt, és részeg is. És azt hiszem én is:P Aztán jött a H.Hop Bojz koncert, hát hatalmasat tomboltunk rá, és a 11 centis tűsarkúmban pattogtam a zenére. Azt hiszem 6 számot énekeltek. Amúgy aranyosak voltak, van önkritikájuk, tudják hogy szar amit csinálnak, de imádjuk, mert retro:P Nővérem odavolt a meglepetésért, a végén felvitték a színpadra táncolni, meg bemondták hogy a lánybúcsúja van:) Utána még sokáig táncoltunk, egy újabb legénybúcsúba botlottunk, szóval elvoltunk:D Fél 4 körül már M kicsit szédelgett a sok piától, ezért hazaindultunk:D Az este folyamán (és reggel) senki sme hányt, büszke vagyok rájuk:D Hazafelé a Mekiben vettünk kaját, és itthon meg 3 perc után bedőltünk az ágyunkba. Érdekes, én 3 óra után felébredtem, tök kipihenten! Én nem voltam nagyon másnapos (nem ittam azért annyira sokat, mert csak az én felelősségem volt az egész lánybúcsú meg tesóm is), de a többiek eléggé szenvedtek:D

És ami miatt még körbevigyorogtam a fejem, az amiatt volt, hogy kiderült, tudok még ismerkedni. Mert az elmúlt kb 5 évben alig voltam egyedül, most is 1 éves kapcsolatomnak lett vége 2 hónapja, és hát nem ment a pasizás, mert mindenkit elvből elutasítottam (hozzászoktam nagyon, hogy mindenkit elküldök, berögződött az 5 év alatt). Azért mesélem el ezt az ismerkedést, mert szerintem nagyon cukiii:D Szóval a sráccal a Hip Hop Boyz koncerten egymás mellett álltunk, és elkezdtünk beszélgetni, olyan kis cuki volt:) Aztán koncert után néha összenéztünk, meg ilyesmik....csak egy idő után elveszítettük egymást szem elől, meg én a csajokkal voltam..de később megtalált, és beszélgettünk, kiderült hogy ő már látott. Ugyanis BME-s, és 2 évvel ezelőtt egy városi vetélkedőn állomás voltam, ahol vegyesen voltak ELTE-s és BME-s gólyák. És ő emlékezett arra, hogy állomást vezettem. 2 évvel ezelőtt...hihetetlen. Aztán visszamentem a csajokhoz inni, meg néha kimentünk táncolni, de akkor nyilván nem a sráccal voltam, hanem a lányokkal. Aztán "kiszöktem" hozzá, örült nekem. És hát...elkezdtünk beszélgetni. Vagy fél órát biztosan. És nagyon aranyos volt, bár mind a ketten kissé alkoholos állapotban voltunk:D Aztán hát persze elcsattant az első csók is...csak nekem utána mennem kellett tesóm miatt:D Aztán hazaértem, felvettem FB-on, és azóta elhívott randizni. Hihiiiiiiii:) Olyan édes kis történet ez, nem?! Vagy csak én látom annak? Bármi is lesz a dologból, ez kalandnak bőven emlékezetes:) És hátha jól alakulnak a dolgok...

Ennyi lett volna a lánybúcsú története. Köszönöm annak, aki kibírta eddig az olvasást, írtam egy keveset:P

Fülig ér a szám, de komolyan:D Van mit mesélnem a lánybúcsúról. Tökéletesre sikerült, és nem kevés okom van a privát örömre is:D De mindent a maga idejében, józanon, kipihenten:DDD

Linkeket akartam szerkeszteni, erre véletlenül kitöröltem 2 új bejegyzésemet:D hát akkor ezek csak az emlékezetemnek maradnak meg....:D

Sajnos egyelőre nem tudok linkeket tenni a blog oldalra, valamiért nem hagyja:( Gonosz. Pedig minden úgy csináltam, ahogy Alessza, mégsem jelenik meg a blog oldalamon a sok link...

Ma végre kiválasztottam a varrónővel az esküvőre készülő ruhámat, és minden anyagot-kelléket hozzá. Meseszép lesz!!! Az alap koncepció ez volt:

Színeiben lesz más a ruha: a szoknyája és a csipke mögötti anyag rózsaszín selyemcukor színű lesz, a csipke pedig fekete...és tényleg gyönyörű a két anyag egymáson! Van már hozzá fekete boleróm, magassarkúm, fülbevalóm, kistáskám. Jól állok:) Furcsa, hogy érzelimeg lehet kötődni egy ruhához:P Alig várom, hogy készen legyen :P

A szolid idegösszeroppanás kezdeti tüneteit vélem felfedezni magamon. Kissé sok a tennivaló, és úgy tűnik hogy ez a szeptember vagy soha nem ér véget, vagy sokkal hamarabb eltelik, mint hogy bármit is eintézzek...Csak felsorolás szinten: szoctámhoz önk.hoz menni, APEH-ba menni, igazolásést menni tesi felmentéshez, azt leadni csütörtök hajnalban, intézni a lánybúcsús dolgokat (bevásárlás, emailezés, ötletelés, pénzügyi megoldások), munkamegbeszélésre menni, edzésre menni heti kétszer, +lesz egy fellépésünk is, fizetésért menni egy céghez, az elromlott mp3 ügyét intézni (meghalok zene nélkül tomegközlekedés közben), könyveket beszerezni a fősulira, bejárni órákra!! a hét minden egyes napján, házit írni és tanulni, mert folyamatos a számonkérés, találkozni a barátokkal, csütörtökön bulizni, kozmetikushoz menni, esküvőre a ruhát kiválsztani, anyagot venni hozzá, megvarratni. Ez csak a vasárnapig elintézendő dolgok:D És emellett persze meg vagyok fázva már 1,5 hete, köhögök mint egy TBC-s. A szemem pedig hétvégére begyulladt, szóval azzal is szenvedtem elég sokat...És nagyon kimerült vagyok, nincs időm se aludni, se pihenni. Csak legyen már szeptember 26, és akkor én már Barcelonában fogok pihegni:))) És addig ne őrüljek meg, és remélhetőleg gyógyuljak meg. Próbálkozom...

Igazából az előző blogomat sem szerettem volna befejezni/bezárni, de rettentően zavart, hogy kb. 20 olyan ember olvasott, akikről semmit nem tudtam. Köztük volt ha jól sejtem az egyik exem, akihez már azt se akarom hogy közöm legyen a jelenben, és fordítva sem. Így jött ez a "titkosított" blog. Ezt pedig olvassák azok az emberek, akiknek szívesen mesélek az életemről, olvassák idegenek, akik nem tudják hogy ki vagyok, de olyan emberek ne olvassák, akik nyomozgatással és (akár) rossz szándékkal szeretnének tudni az életemről.

Annyi mindent szeretnék most írni, hogy inkább semmit se írok, mert ha elkezdeném, még hajnali 2-kor is fent lennék (most fél 1 van, holnap fősuli, na meg beteg is vagyok, és nem átana aludni egy kevéskét). De legalább belekezdtem az új blogba, szóval van remény arra, hogy írok majd hosszabban valami sokkal tartalmasabb bejegyzést:))