Olyan furcsa, most hogy a magánéletem nincs rendbe, de mégis szabadabb vagyok mint az elmúlt hónapokban bármikor, a fősulis eredményeim szuperek. Ismertek már és tudjátok, hogy mindig jó tanuló voltam, de sohasem törekedtem a tökéletességre, és abszolút nem vettem rossz néven, hogy bizonyos tantárgyakból 2-3-assal mentem át. Na most a ZH eredményei egy 95%-os infó ZH, egy max pontos egészségturizmusos tárgy, egy max pontos kiselődás, egy 95%-os infó kiselőadás, egy 4-es spanyol zh (nálam az nagy szó!), egyelőre ez a termés. Szóval csodálkozom ezeken az eredményeken, persze örülök nekik:D

Ugye most angolt tanítok, és a kisebbik tanítványom, akit imádok, 4/-5-ös angol dogát írt <3 És annyira ügyes volt, láttam a dolgozatot. A kis sütikém elfelejtette mondani, hogy egy bizonyos típusú feladat is lesz a dogában, így azt nem is gyakoroltuk. De amit gyakoroltunk, az szinte majdnem hibátlan lett! Annyira büszke vagyok rá:))) A másik lányzó csütörtökön ír, remélem egy 3-as 4-es neki is lesz (1 hónapos lemaradással került a sulijába, szóval neki ez most elég kemény angolból, most kezdte a nyelvet). 

Pénteken voltam az eltesekkel forralt borozni, az nagyon jó volt, utána elmentünk bulizni a living roomba, na az borzalmas volt. Életem egyik legrosszabb bulija volt, blöáááá. Ha ezt tudom, inkább hazajövök és bebújok a pihe-puha ágyamba, nem pedig 4-re esek haza egy szar buli után. Hát ilyen is "kell"...

Az új fiúval meg érdekesen alakulnak a dolgok. Mondhatni sehogy sem. Sőt, túl vagyok életem egyik legrosszabb randiján is. Szuperjó...A srácot nevezzük A.nak (csajok, nagyon beválasztunk az A és Á betűs pasikból). Még sikersztori is lehetne kettőnkből, de van egy kisebb probléma vele. Méghozzá az, hogy 1 hónapja költözött el a volt felesége (papíron még a felesége, és gondolom nemsoká elkezdődik a válási procedúra) és az ő közös lakásából. 1 éve házasok, és most jöttek rá, hogy nekik együtt nem megy. Csak hogy ez annyira friss élmény, hogy A. azt se tudja még, hogy mit akar. Korrekt, mert elmondja hogy még feszegeti a határait, és hogy sok idő lesz, mire fel tudja majd dolgozni a házasságának a kudarcát. Hát én meg nem akarok ebben részt venni, főleg nem akarok a 3. fő lenn. De azért ez nem ennyire egyszerű, mert A. értelmes, okos, oda járt fősulira, ahova én:P, hasonló az érdeklődési körünk, a világról való felfogásunk (ez a mai világban elég ritka), sikeres, érdekes, bejárta már az egész világot, magas pozícióban dolgozik de nincs magától elszállva, és jól elvagyunk együtt (szívjuk egymás vérét, de imádom, mert intellektuálisan abszolút partner ebben). Csak hogy nem az a srác, akivel normális párkapcsolatot lehet kialakítani, mert ő még nem kész erre (én meg nem akarok egy még nős férfi életébe berobbanni...). De még mielőtt ezek ennyire tudatosultak bennünk, elhívattam magam randira (én sugalltam neki, hogy az együtt alvás nem elégíti ki minden igényemet:D). Bár ne tettem volna:D Elmentünk moziba, ahol képes volt 2 órát úgy végigülni, hogy még csak hozzám se ért...persze egész randi alatt meg se fogta a kezem, se puszi, semmi. Aztán hazafelé tartva elmondtam neki minden aggályomat, félelmemet. Megértette, és akkor beszéltük meg hogy ki mit akar. Nagyjából arra jutottunk, hogy ennek most nincs jövője, mert én többet akar, mint amit ő nyújtani tudna. Végül nála aludtam, de nem volt semmi (meg se csókolt). Vááá és végig horkolta az éjszakát, amitől nem tudtam aludni és a fejem is megfájdult:@@@@@@ De felvittem az mp3 lejátszómat és 1,5 óra szenvedés után sikerült elaludnom..:S Reggel elbúcsúzáskor mondta h majd felhív (miért hívnál fel????). Azért is fura h ezt mondta, mert sohasem mondta még ezt, soha egy elbúcsúzásnál nem mondta, hogy fog-e keresni. És eddig alig hívott fel, mindig smst írt...

Ahhoz képest, aznap este smst írt, ma pedig felhívott és 20 percet beszéltünk. WTF???? Persze többféle teória él a fejemben arról, hogy ez miért van így (a, unatkozik b, jól esik neki vkivel megosztani a dolgait c, elszórakoztatom d, csak meg akar dugni e, vkit fel kell hívni, ha már a feleségét nem tudja f, rájött, hogy most már lemondtam róla, és nem akarja, hogy elveszítse a figyelmemet). Őszintén szólva már nem igazán vagyok kíváncsi a válaszra. Persze hízelgő, hogy keres ezután is, mert vmit csak remél ettől. De én ezt magamban nagyjából lezártam, nincs rá szükségem. De azért jól esik, ha keres és jól esik, hogy van kivel értelmesen beszélgetni. Jó bonyolult, mi?:DDD 

Á. szakítás óta nem jelentkezett, nem keresett. Sokszor eszembe jut, gondolok rá, hogy mi lehet vele, hogy vészeli túl, de egyáltalán nem hiányzik, semmi sem a kapcsolatunkból (ez elég sokat elárul arról, hogy milyen volt már együtt a végén). Kéne vmi vérpezsdítés az életembe, nehogy elkezdjem unni magam meg a lehetőségeimet:P