Mivel mostanában a csajszik a pasi ügyekről írnak, gondoltam itt az ideje, hogy én is kifejtsem a jelenlegi álláspontomat a témáról. Következzen egy poszt, amelyből újra kiderül, hogy miért jobb egyedül.
Nyárig nem akartam pasit. Az elején ezt nem gondoltam komolyan, de szép lassan bebeszéltem magamnak, és odáig jutottam, hogy én már tényleg nem akarok senkit. Ennek ellenére ha jött valami lehetőség, nem zárkóztam el előle, megadtam az esélyt arra, hogy megismerkedhessek vmi igazán rendes sráccal. Ez nem igazán jött össze.
De a kedvencem a mostani sztori:DDDD Szóval van D. (nem Alessza féle:P). Ugye a hétvégi házibuliján egymásba gabalyodtunk, majd reggel ébredés után azt játszottuk, mintha járnánk. Beszéltünk msn-en, hogy most mi van?! Egyikőnk se tudta, így abban maradtunk, hogy majd alakulnak a dolgok. Kedden együtt volt spanyol óránk, de semmi kommunikáció nem volt köztünk (én nem pasizni járok a suliba, szóval nem különösebben érdekelt, hogy ott van-e vagy sem). Óra után én tök félszegen azt se tudtam, hogy mi van:$ De odajött, aztán szájra puszi, megölelt, majd kézen fogva sétáltunk a suliban...szóval gyanús volt. Olyan volt, mintha már járnánk. De totál nem illünk össze. Meg ő sem férfiként, sem emberként nem az, akit magam mellé szeretnék. De jól esett, ha adott egy puszit a fejemre, vagy cuki volt velem...Aztán mindenki ment a dolgára. Szerdán nem taliztunk, csak msn-en beszéltünk. Csütörtökön is csak spanyolon láttuk egymást, majd együtt indultunk haza. Kb. 20 percet voltunk együtt, kézen fogva sétáltunk. De meg sem kérdezte, hogy délután mit csinálok. Fel sem merült benne, hogy esetleg spanyolon kívül találkozzunk...Emellett mondta, hogy ne vegyem már fel a napszemüvegemet, mert zavarja (én meg majd megvakultam, ráadásul olyan a szemüvegem, hogy látni azon keresztül a szememet....). Meg azt ecsetelte, hogy reggel hogy bámult egy csajt, és direkt levette a napszemüvegét, hogy lássa a csaj, hogy őt nézi....Én erre már semmit se tudtam mondani.D nem érti, hogy miért jó olvasni. Ő nem szeret. Abszolút nem érti, miért jó koncentrációs táboros könyveket olvasni, miért jó a pincébe zárt lány emlékeiről olvasni. Hát basszus....erre sem tudtam mit mondani:S Eléggé odavan magától, pedig nem egy adonisz. Honnan ez a magabiztosság? Nem is értem.
Ami tegnap kiverte nálam a biztosítékot: tegnap volt a névnapom. Nem nagy dolog. DE. Szerdán Marci névnapom alkalmából elvitt pizzázni, és ezt meséltem D-nek is. Ő kérdezte hogy akkor van a névnapom? Mondom neeeem, majd csak pénteken lesz. Szerintetek keresett bárhol is? Pedig bent volt suliban is egész nap....Hát sehol nem írt. Gondolom eszébe sem jutottam. És mint haver-barátnak is kötelessége lett volna, hogy felköszöntsön. De így, hogy kavarunk. Nagyon elszomorított. Nem mintha többet vártam volna tőle...De képzeljétek, tegnap fb-on nagyon érdekes dolgokat osztott meg!!!!
"
Komolyan mondom...nem csalódtam, nem kiábrándított, egyszerűen csak szomorúvá tett:( Ezek után látni sincs kedvem...nem hogy pasiként, barátként sem. A probléma csak azzal van, hogy 1 évig még egy spanyolra fogunk járni. De eddig sem érdekelt, ezután sem fog. Am D. mentségére legyen mondva, hogy semmit nem ígértünk meg egymásnak, még csak nem is járunk, és ezt tiszteletben is tartom. De attól még rosszul esnek dolgok. Nekem ezért nem valóak az ilyen kapcsolatok (se).
Ami ellensúlyozta D viselkedését, az Ádám:) Vele jártam 8 hónapig, 2 éve szakítottunk. Ő azóta is szeret (ezt többektől hallottam már, meg sok jel erre utal). Ez a srác a névnapomon hajnali fél1-kor elsőként köszöntött fel névnapom alkalmából. És olyan édes dolgokat írt, hogy kb. újra beleszerettem...írta hogy most átadna egy finom ölelést...én meg írtam hogy hát én meg szívesen fogadnám azt az ölelést:) És abban maradtunk hogy valamikor ezt pótolnunk kell majd:$ Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle valami. Vele kapcsolatban nagyon vegyesek az érzelmeim. Nála tündéribb fiúval még nem találkoztam. Soha nem csapott be, nem hazudott, nem vert át, nem akart nekem rosszat. Ti láttatok már ilyen fiút? Nem sok van....De pont emiatt, én nem mindig voltam vele rendes. És ez olyan ellentmondásos. Meglátjuk, mi sül ki ebből:)
De amúgy inkább vagyok szomorú, mint boldog a jelenlegi helyzetemben. És egyszerűen nincs erre szükségem, nem akarok többet csalódni, újra kiábrándulni. Nekem ez nem kell:S Nem tudom, mit kéne már csinálnom. Szóval ennyit a jelenlegi helyzetemről, elkeserítő!
Lányok, nektek sok boldogságot a már meglevő, vagy a jövőbeli pasival:) Őszintén kívánom, hogy nektek alakuljanak jól a pasi-dolgaitok:)
Utolsó kommentek